Bejegyzések

Frufrut vágj ne eret!

 Olyan ez mint a nap mikor a medve vagy kijön a barlangjából és meglátja az árnyékát vagy sem... Minden télen eljön a nap mikor vagy belevágok a hajamba vagy sem...de általában igen. Ezt a blogot 2010-ben kezdtem, úgy tűnik azzal a szándékkal hogy az álmaimat megosszam. Nem is emlékeztem rá csak mikor jön, hogy "ezzel az e-mail címmel már regisztráltak", valami derengeni kezd. Többen mondták, mondtátok mostanában, hogy "jól áll az írás" meg hogy szórakoztató amiket írok és arra gondoltam, hogy akkor miért legyek képmutató mintha nem lenne bennem exhibicionizmus és nem töltene el örömmel ha valakinek tetszenek a gondolataim...vagy szorongással ha nem. Van egy elég fura állapot az internetes platformokon való megnyilvánulásokat illetően, egyrészt korlátok és kontroll nélkül lehet önteni a sz...ennyet másrészt nagyon meg kell ám válogatni, hogy mit írsz le. Mi ez ha nem egy remek kihívás, hogy legyen is rajtam ruha meg nem is, vigyek is ajándékot meg nem is... A 14 évv

A szárazföldi cápa és mások

Félelem szagú, nyomasztó jelenetben vagyok a húgommal: a bozótban valami mozog. Sejthető, hogy előbb vagy utóbb támadni fog...a Szárazföldi cápa. Az éjszaka sötétkékjében ezüst villanás a hatalmas test, olyan gyors mint a vízben,úgy siklik a bokrok között és úgy is támad. Nem minket. Nem látjuk többet, de véres húsdarabok hevernek szanaszét. Valakit megtámadott a Szárazföldi cápa ( vagy talán a vonat, ami levágta egy nő lábait valahol, az index híre szerint..el se olvastam, mert szörnyűség, csak a címet láttam...ennyi elég? nem igazság) ... Fiatal nő vágtat lovon, a mögötte lévő lovas szubjektívjéből látom. Nem jól lovagol, rosszul ül, a férfi ( aki nem én vagyok) rászól, hogy így nem lehet, mire a nő vetkőzni kezd. Nem áll meg, dobálja megáról a ruhákat és mi nevetünk ( a férfi meg én, de azt nem tudom, hogy én hol vagyok, de kacagunk), micsoda jó móka. Mögöttünk hintó próbálja tartani a tempót. Gyönyörű az erdő, föld és levél illat,délutáni fények szűrődnek a fák közé. Nevetünk és a

Álomblokk

Egyáltalán nem lep meg, hogy amint elhatároztam magam álmaim jegyzetelésére, semmi maradandót nem álmodok. Volt egy türkiz ház, ami mondjuk elég szép volt, előtte türkiz fa állt amin türkiz madarak borzolták tollaikat (már megint madarak), de inkább lerajzolom, amint lesz rá időm. Volt egy szokásos özönvizes, egészen pici korom óta a legszorongósabb álmaim vizesek. Ha stresszes vagyok jönnek a természeti katasztófák...folyó ami kiönt a medréből én meg állok a töltésen és a lábamat nyaldossa, mégsem mozdulok; panelház, aminek ablakain át látható a szép lassan emelkedő vízszint; szökőár minden mennyiségben, a hullámok átcsapnak a fejem fölött: elég fantáziátlan és közhelyes, de ez van. Ha átcsapnak nappal átcsapnak éjszaka is...

Az Álmodógyár

Már régen a fejemben üzemel. A szorgos alkalmazottak egész nap fáradhatatlanul gyűjtik az anyagot, szelektálják, raktározzák. Éjszaka, a munka érdemi részét azonban a REM osztag végzi,ők a kreatív csapat, a kollázs nagymesterei. Képek, hangok, fények,lények, szagok, zenék, rémek, tények...ezekből készülnek a szürreális filmfalatok minden éjjel,26 éve, az Álmodógyárban.